A tanulás tanulása témában nem különböző tanuláselméleteket hasonlítok össze, és nem a tanulásról, mint folyamatról értekezem – túl akadémikus lenne, és kevéssé hasznos a gyakorlatban. Helyette áttekintést adok azokról a területekről, amelyek – saját tapasztalatok és sokszáz tesztkitöltő szülői visszajelzés által megerősítetten – befolyásolják a gyerekek eredményességét, illetve hatékonyságát a tanulásban.
Kis színes – szemezgetés szülői visszajelzésekből, problémafelvetésekből: „Jó képességű a gyerekem, de nem használja ki az adottságait, sokkal jobban is tudna teljesíteni, de nem áll neki, nem veszi komolyan”. „A tanulás végsőkig való elodázásának képessége, a szétszórtság és figyelmetlenség már-már katasztrofális méreteket ölt”. „Megúszásra játszik, a legfontosabb, hogy letudja, amit le kell, hogy mással foglalkozhasson”, és még sorolhatnám.
Nem segít egy egyen-recept és egy konkrét tanulási technika, mert különbözők az akadályozó tényezők.
Tanulás tanulása – komplexen, azaz 4+1 területen
1. Énkép, önbizalom és önismeret a tanuláshoz
Ezen a területen több dologgal is kell foglalkozni, az önbizalom-építéstől, a sikerélmények tudatosításának képességéről, és azoknak a képességeknek a felismeréséről, amelyekre a tanulás során támaszkodni lehet, mint erősségekre. A diákoknak meg kell tanulniuk a kudarcaikkal bánni, azokból továbblépni, illetve siker esetén azt megfelelőképpen megünnepelni. Sokszor látom, hogy ez az utóbbi nagyon nehezen megy, mert a siker természetes (megj.: persze mindig csak múlt időben gondolunk rá így – ezzel mi felnőttek is gyakran így vagyunk: „semmiség volt, persze, hogy sikerül”, miközben előtte a körmünket lerágtuk, annyira izgultunk a megmérettetéstől). Tapasztalat, hogy legalább annyira fontos a siker kezelésére vonatkozó technikákat tanítani, mint a kudarcokét. A gyerekeknek meg kell mutatni, miért fontos magunkról gondolkodni, mi annak a gyakorlati megvalósítása, hogy tudatosabbak, pozitívabbak és elfogadóbbak legyenek magukkal szemben.
2. Motiváció a tanulásra – teljesítményigény
A tanulás eredményességének egyik meghatározó területe – a gyerek motivációja, a teljesítményre, sikerre való törekvése. A siker elérését mozgathatja a külső környezet elvárásainak való megfelelés (szülői háttér, illetve kisebbeknél a pedagógus), de a saját maguk számára felállított mérce is lehet meghatározó. Ez utóbbinál fontos, hogy a gyerek sikerorientált vagy kudarckerülő típus. A mérce, a saját teljesítményük iránti elvárásuk meghatározásánál a társas hatások is befolyásolják őket, hiszen a diákok összemérik teljesítményüket másokéval és ennek megfelelően is határozzák meg a saját elvárásaikat magukkal szemben. Ahogy az egyik tanítványom fogalmazta meg tűpontosan: ” ha nincs cél, nincs miért dolgoznom”. Ezért tartom nagyon lényegesnek tanítani a jó cél állítás technikáját, annak érdekében, hogy a diákoknak ne pusztán vízióik legyenek, hanem, hogy ezek a víziók a mindennapok szintjére lekerüljenek és motiváló erővel bírjanak a cselekvésre, a TETTekre, hogy a vizió valóra váljék.
3. Tanulási stratégia és stílus
A különböző tantárgyak (tanárok) más-más tanulási technikát igényelnek, alkalmazkodva a tárgy jellegéhez és az elvárásokhoz. Akkor tud a gyerek eredményes lenni, ha az eszköztárában sokféle technika és rutin szerepel, hogy a célnak legmegfelelőbbet tudja választani. Nincsenek egyen-receptek, nem mindenkinél működik ugyanaz. Ezért arra érdemes törekedni, hogy minél többet kipróbáljanak a gyakorlatban, így hosszú távon azokat építsék be az eszköztárukba, stratégiájukba, amelyek a legjobban beváltak.
4. Tervezés, időgazdálkodás-időbeosztás
A tanuláshoz rendelkezésre álló idő illetve ennek maximális kihasználása kulcsfontos az eredményességhez. Kisebb korban a szülőnek nagyon fontos, aki nem szereti a gyerekét még este későn is az asztalánál görnyedve látni. A nagyobbaknál pedig már belép a „gyorsítás” igénye, hiszen kinyílik a világ, erősödnek a szociális kapcsolatok, a tanulás az életkorból fakadóan is kissé háttérbe szorul. Szintén életkori sajátosság a kamaszoknál a megfelelni vágyás, mint motivációs faktor teljes eltűnése (főként ahol magas családi elvárásrendszert működtetnek a szülők).
Sok problémát jeleznek a szülők ezen a területen – kicsiknél a tanulás elhúzódását a koncentráció/figyelemhiány/könnyű elterelődés miatt, nagyobbaknál a konstans online térbeli élet kapcsán való elterelődést és a halogatás-betegséget.
A tanulási idő csökkentésének ( :)ahogyan a gyerekek szeretik hallani: a tanulás gyorsításának) egyik módszere a jobb tervezés, a feladatok tudatos priorizálása, időkeretek meghatározása és az önfegyelem, ennek betartására.
+1: A tanulás külső és belső feltételeinek megteremtése
Amikor a komplex tanulásfejlesztés tanfolyamon erről csak beszélünk, a gyerekek bólogatnak, hogy erről hallottak már, de nem vették komolyan. Annak tudatosításával, hogy megfelelő fizikai állapotban kell lenni ahhoz, hogy az agyunk befogadóképes legyen, illetve milyen apró dolgokat kell rutinszerűen megtenni, hogy ezt biztosítsuk, már nagyot lépünk előre. A tanulás-pihenés ciklus megfelelő alkalmazásával, a pihenőidő tényleg pihenéssel való eltöltésével a teljesítmény sokszorozható.
A felsorolt területek nem különülnek el egymástól, hatnak egymásra – mondok példákat: a tanulóidőm tervezésével célt állít fel magának, ez hatással van a motivációjára (hiszen akar végezni azzal, amit kitűzött), ami koncentráltabb munkát, több figyelmet eredményez. Vagy több tanulási technika kipróbálása során felmérni és értékelni azt, gondolkodni a létrejött teljesítményről szorosan kapcsolódik az önismerethez, a folyamatos tanuláshoz önmagunkról.
Ezért állítom azt, hogy ahhoz, hogy eredményes legyen a tanulás, minden területen szükség van tenni érte.
A tanulással kapcsolatos érdeklődés hiánya – hogyan legyőzhető?
Egy fontos dolog a végére: nagyon gyakran jön vissza szülőktől, hogy nem tanul, nem csinálja, mert nem érdekli. Ilyenkor kicsit mosolygok magamban és kérdezem egyúttal: a modernitás jegyében szülőként valóban az az elvárásunk, hogy a gyerek csak azt csinálja, amihez kedve van, ami érdekli, vagy amit szívesen tesz meg?
Életszerű, ugye? Hiszen mi felnőttek is mindig azt csináljuk, amit és amikor kedvünk van hozzá :).
Mostanában a „kötelesség” szót nem kedveljük, főként a gyerekek viszonylatában. Persze, legyen a csemete gyerek, ráér bőven felnőni és felnőttként megtapasztalni a szó jelentését – feltételezem, hogy ez van a megengedő szülők fejében. Félek attól azonban, hogy minél később szembesül a gyerek azzal, hogy igenis vannak „nemszeretem dolgok”, amiket meg kell csinálni, annál nehezebb lesz később a törvényszerűség jegyében együtt élnie ezzel.
Az én válaszom a címbeli kérdésre
Nem kell legyőznie. Jogában áll valamit nem érdekesnek, sőt unalmasnak és haszontalannak tartani. De… és itt a lényeg, meg kell értenie, hogy gyerekként az a dolga, hogy az iskolai feladatait a legjobb tudása szerint elvégezze. Ezt az alapvetést még megengedő szülőként sem kell – az Ő érdekében – elengedni. Szülőként számtalan lehetőségünk van arra, hogy még az elején az otthoni tanulást szórakoztatóvá, játékossá varázsoljuk, illetve megtanítsuk arra, hogyan emelkedjen felül a pillanatnyi „nincs kedvem hozzá”-n.
Tanulás tanítása otthon – SZÜLŐI KURZUS
Átadom a „hogyan”-okat, hogy JÓL támogathasd a tanulását!
Neked szól, ha a SMART Start program alapvetéseivel egyetértesz!
Kérek értesítést az új bejegyzésekről!
Ha szívesen olvasnál bevált módszerekről, hogyan támogathatod a gyereked a tanulásban, kövesd a kooplabot a közösségi médián is!
Szemezgess a korábbi bejegyzések között: Neked segítenek, hogyan erősítheted, fejlesztheted és támogathatod Őt hatékonyabban, jobban a tanulásban!