Ekkor jut eszembe a béka esete a forró vízzel (szemléletes, de meg nem történt kísérlet):

Ha beteszünk egy békát forrásban lévő vízbe, reflexszerűen kiugrik, nem bírja szegény. Ha azonban ugyanazt a békát hideg vízbe tesszük, majd a vizet fokozatosan melegítjük alatta, nem veszi észre, és szép lassan „elkészül”.

Arra a következtetésre jutok, hogy az analógia megállhat a fiaimnál is: esélytelen szombat délelőtt – derült égből – azt mondani Nekik, hogy gyerünk kirándulni, gyalogolni fogunk. De ha szép komótosan melegítem őket …

A hétvégére tervezett gyalogolós „merénylet” megvalósítására első körben egy hetet adtam magamnak. Túl soknak tűnhet, de – ahogy a mondás: jó munkához idő kell. Gyakorlottak lefaraghatnak belőle 2-3 napot.

A kivitelezés lépései így történtek pontosan:

Alapozás (első nap)

A fiúk az én tapasztalataim szerint is kevésbé csacsogósak, mint a lányok. Az iskolai dolgokról nem sokat lehető tőlük megtudni. A vacsoraasztal az egyetlen hely, ahol sort lehet keríteni pár mondatra.

Beszélgetés közben ezért elejtettem a vacsoránál egy-két szót arról, hogy mennyire vágyom ki a szabadba, most, hogy már jó az idő és itt a szünet (nekem is).  Variációk lehetnek erre a témára: hová lehet ilyenkor menni, amit érdemes lenne újra felfedezni (amit kicsiként nagyon szerettek), vagy fel lehet idézni egy kedves közös emléket egy szabadban töltött napról. Saját vágy megfogalmazása, anélkül, hogy konkrét választ várnék: milyen régen voltunk kint,  vagy de jó lenne együtt menni valamerre stb.

Elültetni a kirándulás-gondolatmagot a fejükben (második nap)

Helyszín: szintén a vacsoraasztal. Az alábbi csak egy példa, nekem most ez volt kézenfekvő, de bármi megteszi, ami egy minimális érdeklődést tud generálni Bennük.

Így hajtottam végre:  Megfogalmaztam a vágyamat, hogy megmutatnám nekik a futóútvonalamat, mert arra még nem jártunk közösen. Azt már egy ideje hallják, amikor az apjuknak mesélem, hogy mennyire jól esik a futás terepen, mennyire büszke vagyok magamra, ha pár másodpercet le tudok faragni a szintidőből stb.

Zárójel: Pár hete futok, addig többnyire sétáltam. Olyan helyen lakunk, szerencsére, ahonnan az erdő könnyen és gyorsan megközelíthető. Zárójel bezárva.

Táplálni apránként a magot (harmadik-ötödik nap)

Naponta egy-két mondatban úgy hivatkozni a majdani túrára, mintha abba már belementek volna. „Ha majd megyünk, akkor ezt meg ezt viszünk…”, „Miután hazajöttünk… ezt és ezt csináljuk”. Ha ők mondanak valamit, hogy mik a szándékaik a kirándulás napjára, akkor tovább célszerű erősíteni a közös program rögzülését a fejükben az „ezt a túránk előtt vagy utána gondoltad?” kérdéssel stb.

Intenzív szakasz: Adj gázt! (hatodik nap)

„Jó idő lesz hétvégén”, „úgy terveztek ugye, hogy vasárnap 11-től 1-ig nem vagyunk itthon?” Konkrétumok tisztázása, ki mit vesz fel, milyen cipőben jön, futunk vagy gyalogolunk, mikor érünk haza stb., esetleg kezelni a felmerülő kifogásokat, bár ezek nem biztos, hogy már ebben a szakaszban megfogalmazódnak.

Elővenni a legjobb énünket a cél előtt néhány méterrel (hetedik nap indulás előtt)

A közvetlen indulás előtti óra a kritikus pont, erre mindenképp előre fel kell készülni. Mindent elronthat az ember, ha itt nem rugalmas és nincs a humoránál. Nincs helye a verbális erőszaknak, a szemrehányásnak, még akkor sem, ha néhány pillanatig úgy tűnik, vesztettünk. Ha jófej-kompromisszumkész énünk dominál, akkor segítünk megtalálni az elveszett aláöltözőt, nem szólunk, ha a túracipő helyett a legjobb utcaiban jön, és várni kell rá 15 percet, míg a többiek az ajtóban állnak.

Még indulás előtti utolsó percekben hangot kell adnunk az örömnek, hogy Velünk jönnek, és kérni, hogy lehetőség szerint engedjék, hogy tartsuk velük a tempót (mert minden bizonnyal Ők lesznek a gyorsabbak).

A Kirándulás- gyalogtúrán 

Mindenki habitusa szerint. Egy jó tanács: ne használjuk az együtt töltött időt olyan témák megbeszélésére, amikről eleve tudjuk, hogy „konfliktusosak”. Inkább hagyjuk, hogy ők beszéljenek, vagy kérdezzük őket. Iskolai témákról csak akkor, ha ők kezdeményezik.

Kirándulás utáni levezetés

Ünnepeljük meg az együtt töltött időt!

Frissítés: A túra a leírt stratégia alapján 100%-os részvételi aránnyal megvalósult. Az elindulás nem volt mentes a nehezítő körülményektől – utca végén vissza kellett fordulni a „töri a cipő a lábam” helyzetet kezelni, de a humor és a tolerancia jegyében gyorsan sikerült ezen átlendülni. A cél maradéktalanul megvalósult, több mint 3 órát gyalogoltunk együtt. Különböző felállásokban még beszélgetni is tudtunk.

Ami meglepett, hogy a két gyerek, akik itthon nem sokat beszélgetnek, a túra első részében a hátunk mögött jöttek, láthatóan jó hangulatban. Kb. félidőben (már túl voltunk a 1,5 órán!) volt párcsere, akkor már szükség volt a figyelem elterelésére.