A perfekcionizmus latin eredetű szó, azt jelenti, hogy abszolút tökéletességre törekvés. A perfekcionista személy nagyon magasra teszi a lécet magával és másokkal szemben is, nem éri be a maximálisnál kevesebbel. Nem ismeri az „elég jó” fogalmát. Ha idáig olvasod a bejegyzést, akkor minden tökéletes, mindenki ilyen gyereket szeretne magának. De a helyzet nem ilyen egyszerű és nem is ennyire rózsaszín.
Ha a fent leírt hozzáállás csak a tökéletesség irányába való törekvésében jelenne meg, minden rendben lenne. Hiszen mindannyian valahol errefelé, a tökéletes felé törekszünk. De mi, akik egészségesen vagyunk maximalisták, belátjuk, hogy a tökély egy elvont, ugyanakkor relatív fogalom. Bennünket – nem perfekcionistákat – elégedettséggel tölt el, hogy pusztán az élet egy meghatározott területén (akár munkában, akár a családi életben) akarunk maximálisan teljesíteni (ez az adaptív vagy pozitív perfecionizmus, amelynek motiválólag is hat ránk). Máshol többnyire beérjük az „elég jó”-val.
A perfekcionista személyiség azonban az élet minden területén a tökéletest vadássza. Önmagával szemben sokkal magasabbra teszi a lécet, mint azt mások várnák el tőle. Az irreális belső elvárások szorongáshoz, frusztrációhoz, szégyen- és bűntudatérzéshez, a „nem vagyok elég jó”- meggyőződéshez vezetnek, ahonnan egyenes az út egyrészt a teljesítmény valós csökkenéséhez, később pedig a szellemi (később fizikai) jóllét veszélybe kerüléséhez (maladaptív vagy negatív perfekcionizmus).
Még gyerek és már perfekcionista?
Kis színes szemléltetés: Iskolai tanulás tréninget tartottam a közelmúltban 8. osztályos gimnáziumi diákoknak. Budapesti jónak tartott gimnázium, erős osztály, sok nagyon jó képességű, motivált gyerek. Egy kiscsoportos gyakorlat során, amelyben többek között lényegfelismerést, és a lényeges információk átadását gyakorolták időre, az egyik diák a „perfekcionizmus” jellemzőinek szinte teljes tárházát megjelenítette: az apró részletek 120%-os pontosságú reprodukálásának szándéka miatt a lényeg elsikkadását és az időből való kicsúszást kockáztatta. Ám – ami nem a perfekcionisták jellemzője – rugalmasságról, adaptivitásról is tanúbizonyságot tett, amikor figyelmeztettük. Ezért a feladat megoldása szempontjából ő és az egész csapat is sikerélményt könyvelhettek el.
Perfekcionista vagy csak magasra teszi a lécet? – hogyan ismerd fel a perfekcionista gyereket?
A maladaptív vagy negatív perfekcionista gyerekekre jellemző az állandó szorongás, a nem megfeleléstől való alaptalan félelem. Általában alacsony önbecsüléssel rendelkeznek, és nem tudnak őrülni, csak a maximális sikernek, az apróbb hibák, a nem 100%-os dolgozatok miatt kétségbeesnek, dühösek, önmagukat marcangolják. Irreálisan sok időt töltenek munkájuk tökéletesítésével, képesek akár többször nulláról újrakezdeni, ha nem elégedettek – emiatt kockáztatják a határidőből való kicsúszást is. Rosszul tűrik a kritikát, akkor is, ha az építő jellegű. Defenzív pozíciót vesznek fel ilyenkor, nem értékként, visszacsatolásként, információforrásként fogják fel a kritikát, bárhogyan is van az „csomagolva”. Alacsony kockázatvállalók, nem szívesen próbálnak ki új dolgokat, ha nem tudják előre megjósolni a biztos pozitív kimenetet. Az eredményre fókuszálnak, ezért nem tudják élvezni az eredményhez vezető úton tapasztaltakat – a fejlődés érzését.
Szülőként nehéz megérteni és feldolgozni, hogy lehet, hogy Ő nem látja magában, amit mi ámulattal nézünk és sokszor vissza is csatolunk. Nem tudjuk hová tenni, amikor egy-egy siker – ha egyáltalán örül a sikerének egy-egy pillanatra – csak gyorsan múló impulzus, nincs hatással a következő kihíváshoz való hozzáállására, nem tűnik sem lazábbnak, sem magabiztosabbnak.
Mit tehetünk, hogy lazítsunk a perfecionizmusán?
A perfekcionizmus nem ritka a gyerekek körében – következménye lehet a családból hozott mintának (egy-egy szülői példa, általános családi hozzáállás a siker/kudarchoz), a versengő iskolai közegnek, amelyben napi szinten helytáll, illetve összeadódva ezek valamilyen kombinációjának.
Az tény, hogy a perfekcionizmus a gyerek hosszú távú fizikai és szellemi jólléte ellen hat. Mindenképp meg kell próbálni oldani, szelidíteni, illetve a pozitív, adaptív perfekcionizmus irányába tolni azt.
Eszközök, módszerek – amelyekkel csak hosszú távon, de beállhat változás
Beszélgetés
A gyerek korától függően – leginkább kamaszoknál – a beszélgetéssel, a perfekcionizmus hátrányainak és veszélyeinek kitárgyalásával érhetünk el, ha lassan is, de némi eredményt – a tudatosítás, a problémáról való nyílt beszélgetés már félmegoldás.
Az eredmények helyett az azokhoz vezető utat értékeljük
Nem csak az ő, hanem az élet minden viszonylatában. Akkor is, amikor a szomszédról beszélünk a vacsoraasztalnál, aki sikeres abban, amit csinál. Méltassuk és ismerjük el a sikerhez vezető útját, a kompromisszumokat, az áldozatokat, amiket hozott a beteljesülés érdekében. Választhatunk témát akár a művész-sportvilágból is, rendszeresen jelennek meg interjúk egy-egy kiemelkedő sport vagy művészeti teljesítmény kapcsán interjúk ezek keletkezésének hátteréről. Minél több ilyen történettel találkozik a perfekcionista gyerek, annál több ismerete lesz arról, hogy más, sikeres embereket mi hajt, ők hogyan küzdenek meg a kudarcaikkal, élik meg a sikereiket.
Önreflexió – Egészséges pozitív belső monológ
A személyes példamutatás minden korosztálynál működik. Ha mi szülők, nyíltan vállaljuk és beszélünk a kudarcainkról, azzal mintát adunk, hogyan küzdjön meg ő a sajátjaival. Hogyan tud együttérző és empatikus lenni magával, ha hibázik – mutassunk példát milyen, amikor önmagunkkal vagyunk megengedők és megbocsátók.
Perfekcionizmus a tanulásban – hogyan kezeld szülőként?
Ahogyan a bejegyzés elején szó volt róla, a perfekcionizmus a tanulásban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a gyerek az iskolában tökéletesen teljesít. Vagy ha így is van, ettől még nem érzi győztesnek magát. A perfekcionizmussal a tanulásban együtt jár, hogy sokkal többet ül az asztalánál, és tanul, mint amennyit kellene, vagy a képességei indokolnak. A halogatás szintén tipikusan előfordul ezeknél a gyerekeknél, hiszen „mindent vagy semmit” alapon gondolkodnak. Ha úgy érzik, túl nehéz a feladat, hajlamosak az utolsó pillanatig halogatni azt, amikor már tényleg az időszűke miatt nem lesz 100%-os a teljesítmény. Ez egy ördigi kör, amit megtörni nehéz, de nem lehetetlen:
Eszközök, módszerek a tanulásban a stressz csökkentésére
Tervezés – idővel való gazdálkodás tanítása
Ha látjuk, hogy még este 11-kor is a beadandóját csinosítja, lépjünk közbe! Magyarázzuk el, hogy limitált az idő, ami alatt egy beadandónak el kell készülnie, és a megfelelő pihenés legalább annyira fontos, mint a tanulási teljesítmény. Vezessünk be akár időkorlátot a tanulásra!
Még jobb, ha rá tudjuk venni, hogy tűzzön ki magának időcélt egy-egy feladat megvalósítására. Tapasztalja meg, hogy ha Ő maga csak 90%-osan elégedett a beadandóval (hogy az előző példánál maradjunk), az még mindig kiemelkedő a tanár szerint. Cél, hogy adjon lejjebb a magával szemben támasztott elvárásokból – annyira, hogy azok még motiválók maradjanak, de az egészségre ne legyenek károsak.
Bővebben az időgazdálkodás tanításáról a Tervezés-időgazdálkodás tanítása kamaszoknak c. bejegyzésünkben írtunk.
A tanulás mellett más célok közös kijelölése – sport, rendszeres testmozgás
A fókusz több területre való elosztása segíthet a könnyebb kompromisszum kötésben: „mennyi időt szánok a beadandóra, hogy még futni is eljusssak?”
Lehet, hogy nem perfekcionista a gyerekem, de vajon
Sikerorientált vagy kudarckerülő a tanulásban? TESZT-tel
Kérek értesítést az új bejegyzésekről!
Ha szívesen olvasnál bevált módszerekről, hogyan támogathatod a gyereked a tanulásban, kövesd a kooplabot a közösségi médián is!
Szemezgess a korábbi bejegyzések között: Neked segítenek, hogyan erősítheted, fejlesztheted és támogathatod Őt hatékonyabban, jobban a tanulásban!
