Önértékelés – mint személyiség építő módszer 1. rész

Önértékelés készítés – mint számvetés

Akár a félév, akár a tanév zárásához – az ünneplés mellett – hozzátartozik a számvetés is – kicsit olyan a félév/tanév vége a gyerekeknek, mint nekünk felnőtteknek a naptári év utolsó napja.

A gyerekek az iskolában töltik idejük jó részét, 10 hónapig vannak együtt: osztály és pedagógus, így természetes, ha akár a félév, akár a tanév végét is szervezetten zárják: az osztály egy közös beszélgetés során áttekinti, hogy mi minden történt velük a félév/tanév során, milyen pozitív emlékeket visznek haza az együtt eltöltött időből. Felidézik a jó és nehéz pillanatokat egyaránt.

A számvetés az egyén szintjén azonban kevés iskolában valósul meg.

Szülőként tehetünk azért, hogy egy ilyen fontos, önfejlődést elősegítő módszerrel – mint az önértékelés – minél korábban megismerkedhessen a gyermekünk. Támogathatjuk, hogy hosszú távon is beépíthesse abba a mentálhigiénés eszköztárba, amellyel belső egyensúlyát, pozitív szemléletét, önmaga jobb elfogadását, személyiségfejlődését biztosítja.

Önértékelés – ezt írja róla a wikipédia: „az ember kritikai megítélése és minősítése önmagáról, képességeiről, tevékenységéről, magatartásáról. A folyamatos önmegfigyelésen és önellenőrzésen alapuló önértékelés lehetővé teszi az egészséges személyiségre jellemző önismeret és önbizalom kialakulását, az önirányítás képességének fejlődését.”

Lefordítva: az önértékelés szó egyik értelme az önkép-énkép (mit gondolok általában magamról, hogy milyen vagyok én). Számtalan tudományos vizsgálat támasztja alá, hogy az énkép a motiváción keresztül az iskolai teljesítmény előrejelzője (Kőrössy, 1997), azaz a pozitív énképpel rendelkező diák családon illetve kortárs csoporton belüli pozíciója is jobb, mint a társaié. A pozitív énkép, azaz az „elhiszem magamról, hogy képes vagyok rá” növeli a motivációt az iskolai feladatok iránt is.

Összességében az énkép a tanulás eredményességére leginkább hatást gyakorló 5 tényező egyike.

A jelen cikk témája azonban az önértékelés, mint írásos dokumentum, amelyet a diák maga készít el, visszatekintve az elmúlt iskolai fél- vagy teljes évére. Ebben számba veszi és megítéli, akár minősíti is a saját tanulásával kapcsolatos tapasztalatait, az iskolai teljesítményét, eredményeit és nehézségeit, illetve az iskolához kötődő emberi kapcsolatait is.

Miért jó önértékelést készíteni?

A gyermek önmagáról kialakított reális énképének szerves része kell legyen a tudat, hogy befolyásolni tudja saját életét. Éreznie kell a kontrollt és tudatosítania az ezzel járó felelősséget. A pozitív énkép, az önbecsülés kialakulásában segít, ha a tanuló számon tartja, hogy mit ért el egy adott időszakban, a sikere/adott teljesítménye mögött milyen tett/erőfeszítés áll.

Az egyik kulcsszó a tudatosság – és itt van szerepe az írásbeliségnek. Minden diákban kavarognak érzések, gondolatok, jó vagy kevésbé kellemes emlékfoszlányok sikerekről, egy-egy nehézséget jelentő helyzet jó megoldásáról, vagy egy kudarccal végződő próbálkozásról. Azzal, hogy írásban, valamilyen rendszer szerint strukturáltan készíti el az önértékelését, a kavargás letisztul, formát ölt, ezáltal a zavarosból egy világosabb, megfoghatóbb szituáció kerekedik.

Milyen korban kezdjen el önértékelést készíteni a gyermek?

Minél hamarabb elkezdi, annál hatékonyabban épül be az önreflexió abba a technikai eszköztárába, amellyel a lelki egyensúlyát fenntartja, az énképét pozitív irányba fejleszti, az önmagáról való tudást erősíti, mélyíti.

Tapasztalatunk szerint a rajzos/írásos önértékelés készítése 7-8 éves kortól működik jól. Ebben a korban a gyerekek már a saját értékelésüket valamely viszonylatban el tudják végezni (pl. jobban tudok biciklizni, mint XY; szőke a hajam, mint Z-nek stb.). Fontos azonban: az önértékelés, az önmagunkról való gondolkodás képessége és annak fejlesztése nem 8 éves korban (kellene) kezdődjön – csak akkor válik írásossá.
Jó lenne, ha alapjai már jóval korábban, óvodás korban formálódni tudnának, mégpedig beszélgetések, visszajelzések és közös reflektálás során. Hogyan tudod a biztos alapokat letenni otthon? – erről bővebben az Önértékelés képességének fejlesztése óvodásoknál – hogyan csináld? c. bejegyzésünkben írtunk.

Az önreflexiót nagy kamaszként… szülői ráhatásra elkezdeni… háááát…kevés eséllyel megvalósítható: itt már hatékonyabban működik az iskola. Szerencsés esetben az osztályfőnöknek már eszébe jutott, és osztályfőnöki órán iratott félév/év végi önértékelést. Ha az iskolában már elkészítette a gyermekünk, akkor szülőként kezdeményezhetünk egy rövid közös beszélgetést, amikor a bizonyítvánnyal együtt az önértékelést is hazahozza. Ha a pedagógus kihagyta a lehetőséget, még mindig felhívhatjuk a figyelmét, adhatunk tippet neki, hogyan kezdje el (a sablon letölthető, változatlan formában szabadon továbbküldhető, sokszorosítható!)

Miért fontos része a gyermek önértékelésének a szülői visszajelzés?

Mindkét – alsós és felsős önértékelés, amelyre mintát lentebb találsz! – szerves része a szülő(k) írásos visszajelzése, amelyben Anya/Apa összefoglalja, miért volt büszke a gyerekére az elmúlt félév/évben.

Azt fölösleges részletezni, mi a jelentősége a dicséretnek.

Arról érdemes talán pár szót ejteni, hogy az „ügyes voltál” általánossága helyett mennyivel értékesebbek az olyan mondatok, amelyek a lehető legkonkrétabbak, és nem feltétlenül az eredményt, a végkimenetet értékelik, hanem az ahhoz vezető utat, azaz a fejlődést tudatosítják, az erőfeszítést ismerik el.

A konkrét, alátámasztott dicséret pozitív visszaigazolás a gyereknek a saját értékességéről. Ennek írásos formája plusz súlyt, jelentőséget ad a dicséretnek, mintegy megpecsételve azt. Lehetőség szerint mindkét szülő írja le az önértékelésbe a saját mondandóját, saját szempontjait.

Sok szülő itt bizonytalanodik el: Mit írjak? Jól fogalmazok? Nem túl sok?

Segítségképp iránymutatás néhány példával:

– „Láttam, mennyit dolgoztál azon, hogy önállóan készülj a dolgozatokra.”
– „Büszke vagyok arra, hogy nem adtad fel, amikor elsőre nem ment.”
– „Észrevettem, hogy bátrabban kérsz segítséget, ha elakadsz.”

– „Büszke voltam arra, amilyen bátran kezelted a …. helyzetet.”

Segítség az első önértékelés elkészítéséhez: Alsós és felsős gyerekeknek strukturált önértékelés-minta.

Csak letöltöd, nyomtatod és máris használható:

Fontos összegzés: Az önértékelés akkor válik igazán erőforrássá, ha nem egyszeri alkalom, hanem egy megtanult gondolkodásmód.
A következő bejegyzésben lépésről lépésre megmutatom, hogyan tudod ezt otthon bevezetni úgy, hogy ne legyen kínos, erőltetett vagy „iskolás”.

Hogyan valósítsd meg az Önértékelés készítés c. projektet a gyerekkel?

5+1 gyakorlati Tipp szülőknek

Szemezgess a korábbi bejegyzések között: Neked segítenek, hogyan fejlesztheted és támogathatod Őt hatékonyabban a tanulásban!