Hullámvölgyek a tanulásban – mikor, miért vannak, mi az ellenszer?

Hullámvölgyek a tanulásban

Tanulástrénerként látom, hogy vannak meghatározott életkori szakaszok, amikor szinte törvényszerűen jelentkeznek a gyereknél hullámvölgyek, akár mélypontok is a tanulásban. Ezek nem feltétlenül tanulási képességbeli problémák (főként azoknál a gyerekeknél, akiknél korábban nem voltak sem hozzáállásbeli, sem teljesítményproblémák) – hanem sokkal inkább érzelmi, fejlődési és környezeti változások következményei. A jó hír: ha időben észrevesszük őket, és beavatkozunk, akkor a hullámvölgyek jól kezelhetők.

Mikor és miért romlik meg egy korábban jól teljesítő gyermek tanulmányi eredménye?

Három kritikus életkor vagy életszakasz van, amikor a szülők, érezve a gyerek önálló tanulással kapcsolatos problémáit, igyekeznek megoldást találni. Akár úgy, hogy kezükbe veszik a tanulás irányításának feladatát (csak halkan jegyzem meg: ez nem vezet sok jóra egyrészt ennek fenntarthatósága miatt, másrészt a jó gyerek-szülő kapcsolat megőrzése miatt), akár úgy, hogy külső segítség után néznek.

Nézzük meg részletesebben ezeket az időszakokat és a háttérben meghúzódó okokat. Elsősorban általános életkori sajátosságokat veszünk itt sorra, de fontos kimondani, hogy a gyerek élethelyzetében bekövetkező változások (mint pl. egy válás, költözés, új iskola stb.)  időszakosan vagy akár hosszabb távon is negatívan befolyásolhatják az iskolai teljesítményt.

1. Alsóból felsőbe: az első „nagy váltás”a tanulásban – kb. 10–11 éves kor

Ez az időszak sok gyerek életében az első komoly fordulópont. Az alsó tagozaton jellemzően egy tanító néni köré épül az élet, aki ismeri, érti, terelgeti a gyerekeket. A házi feladat pedig szerencsés esetben már az iskolában, önálló tanulás időben elkészül. Az 5. osztály azonban rendszerint több tanárt, több elvárást és jóval kevesebb személyes odafigyelést hoz.

Mit él meg a gyerek ilyenkor?

• Elveszettnek érzi magát a sokféle tanár, sokféle kimondott (vagy rosszabb esetben ki nem mondott, „csak” számonkért) elvárás között.
• Nem tudja, hogyan szervezze meg az otthoni tanulást – felsőben már kevesen maradnak bent az iskolában önálló tanulási időre (tanszoba), a rendelkezésre álló időben, délutánonként pedig könnyű „elveszni”.
• Megijed az osztályzatoktól, amelyek hirtelen „komolyabbá” válnak.

Mire van szüksége az átmenetkor?
Egyéni támogatásra a tanulási önállóság kialakításában, segítő keretekre, és időre, hogy belerázódjon az új rendszerbe. Türelemre magával kapcsolatban és türelemre a szülő részéről is, valamint annak tudatosítására, hogy a változáshoz való alkalmazkodásra energiát kell szánni. Jobb helyzetben vannak azok a szülők, akik már negyedik osztály vége környékén elkezdik tudatosan felkészíteni a gyerekeiket arra, hogyan vegyék könnyebben a felsős akadályokat.

Ha többet akarsz tudni a szülői teendőkről ebben a korban, olvasd el a témában született bejegyzést: Alsóból felsőbe átmenet – hogyan könnyítsem meg?

2. Kamaszkor kapujában – „Miért tanuljam meg?” 6–7. osztály környéke

Ez az az időszak, amikor a legtöbb szülő megtapasztalja a jól ismert mondatot:
*”Ne szólj bele, anya, tudom, mit csinálok!”, ha ez sokszor nem is a tanulással kapcsolatban hangzik el. Sok szülő ebben az időszakban szokott segítséget kérni, mert elvárná, hogy a gyerek már legyen önálló és felelősségteljes a tanulásban, de nem tudja, hogyan érje ezt el a gyermekénél.

A hormonális változásokkal együtt jár az érzelmi hullámzás, a lázadás, a szabályok próbálgatása – és sokszor a szülői segítség elutasítása is.

Mit él meg a gyerek ebben a korban?

• Fontosabbá válik, hogy mit gondolnak róla a társai, mint hogy mit mondanak a szülei.
• El akarja dönteni, mit, hogyan, mikor csinál – akkor is, ha még nem tudja jól beosztani az idejét. Tiltakozik, ha olyan elvárásba ütközik, aminek nem látja közvetlen hasznát, értelmét.
• Feszegeti a határokat, de közben belül még keresi a kapaszkodókat, követendő mintát.

Mire van szüksége?
Egy külső, hiteles felnőttre, akinek a véleménye számít, de aki nem a szülő. Ezért ebben a korban különösen hatékony a tanulástréning, hiszen nem kioktató, hanem támogató, partneri hangnemben tud segíteni.

3. Gimnáziumi évek – 10–11. osztály: amikor minden túl soknak tűnik

A középiskola elején sok diák még viszi magával az általános iskolából hozott szorgalmat vagy a „kezdeti lelkesedést, megfelelési vágyat”. De a 10–11. évfolyamra gyakran megtörik ez a lendület. Itt már nem csak arról van szó, hogy nehezebb lett a matek vagy több a tananyag.

Ez az életszakasz egyfajta „elő-felnőttség”. A fiatalok egyszerre próbálják értelmezni önmagukat, a világot és a jövőjüket. Egyre közelebb kerülnek az érettségihez, és ezzel együtt egy súlyos kérdéshez is: Mihez kezdjek az életemmel?

Mit él meg a fiatal?

• Túl sok a választási lehetőség. Egyre gyakrabban hallja: „El kellene döntened, hova jelentkezel.” De mit tegyen, ha még azt sem tudja, ő kicsoda, mit szeret, mire képes?
• Hiányzik a jövőkép. A jövő ködös és ijesztő, miközben mindenki azt várja tőle, hogy „döntsön felelősséggel”.
• Erősödik az igény az önállóságra, ugyanakkor még sok területen függ a szülőktől, a tanároktól, a rendszertől – ez állandó belső feszültséget okozhat.
• Társas kapcsolati nehézségek is megjelennek. A baráti kör dinamikája változik, fontosabb lesz az elfogadás, az identitáskeresés, a párkapcsolatok kérdése. Sok fiatal ilyenkor éli meg először az elutasítást, a megfelelési kényszert, vagy éppen a magányt – és ez rányomja a bélyegét a tanulásra is.

Mire van szüksége?

• Egy olyan támogató közegre, ahol kérdezhet, kételkedhet, próbálkozhat.
• Egy segítőre – lehetőleg nem a szülő –, aki segít letisztázni, milyen irányok érdeklik, mik az erősségei, és hogyan tud ezek mentén építkezni.
• Egy jó tanulástréner ilyenkor nemcsak a tanulási technikákkal foglalkozik, hanem segít a célkitűzésben, a tervezésben, és a motiváció újraépítésében.

Ez a szakasz gyakran csendes hullámvölgy – kívülről úgy tűnhet, „minden rendben”, de belül zajlik a legnagyobb küzdelem: az identitás és jövőkép megtalálása.

Szemlélet – így nézd, ha a gyermeked épp hullámvölgyet él a tanulásban!

A tanulás sosem lineáris fejlődés. Vannak benne stagnálások, visszaesések, sőt, néha komoly megtorpanások is. Ezek mögött mindig van egy „miért” – és ha ezt megtaláljuk, a megoldáshoz is közelebb kerülhetünk.

Azzal segíthetsz sokat neki (és magadnak is), ha tudatosítod: a hullámvölgyek a tanulásban nem végállomások, hanem fordulópontok: lehetőségek szintet lépni. Ehhez a szintlépéshez fontos megadnod neki a lehetőséget, hogy minél hatékonyabban a hullám felszálló ágába kerüljön a tanulásban is.

Ha segítséget vennél igénybe ehhez, hasznos a következő bejegyzésünk: Hogyan válassz külső segítséget a tanuláshoz?