Önértékelés fejlesztés óvodásoknál – hogyan készítsük elő a tudatos gondolkodást?

Sokan úgy gondolják, hogy az önértékelés „iskolás műfaj”: akkor kerül elő, amikor a gyerek már ír, olvas, dolgozatokat ír, jegyeket kap. Valójában azonban az önértékelés alapjai jóval korábban formálódhatnak – már óvodás korban, a mindennapi helyzetekről a szülővel való közös gondolkodás során.

Nem azért, mert egy 4–5 éves gyereknek elemeznie kellene a teljesítményét, hanem azért, mert ezen közös beszélgetések során megtanulhat gondolkodni arról, amit csinál és ahogyan megéli a helyzeteket. Ez az a mentális alap, amire később az írásos önértékelés, ezen keresztül pedig a tanulási tudatosság, célorientáltság és a belső motiváció épül.  Az önértékelés fontosságáról, ennek hatásáról az iskolai teljesítményre, és az írásban való elkészítés pozitív hozadékairól az Önértékelés, mint személyiségépítő módszer c. bejegyzésünkben írtunk bővebben.

Az önértékelés fejlesztése nem a papírral kezdődik, hanem a gondolkodással

Óvodás korban természetesen még nem beszélünk írásos reflexióról. Amit viszont már most elkezdhetünk, az a helyzetek közös felidézése, érzések megnevezése, saját élményekre való rákérdezés, és annak megtapasztaltatása a gyerekkel, hogy számít, amit gondol magáról.

Ez az önreflexió legelső szintje: amikor a gyerek nem csak „csinál”, hanem el is gondolkodik azon, amit csinált.

Milyen kérdésekkel tudjuk az önértékelés fejlődését támogatni?

Nem hosszú beszélgetésekre, nem elemzésre van szükség, hanem egyszerű, nyitott kérdésekre, amelyek gondolkodásra hívnak.

Például:

– „Miben voltál szerinted ügyes?”
– „Mi ment most könnyen?”
– „Mi volt a legjobb ebben?”
– „Mi volt nehezebb?”
– „Mit csináltál akkor, amikor nem sikerült elsőre?”

Ezek nem kikérdezések, nem számonkérések. Nem a „jó válasz” a cél, hanem az, hogy a gyerek megszokja: lehet és érdemes beszélni arról, amit átélt.

Ez az a pont, ahol az önértékelés még nem teljesítményközpontú, hanem élmény- és folyamatközpontú – és ez pontosan így van jól.

Mikor kérdezzünk – miért fontos az időzítés?

Óvodás korban az emlékek még erősen élményhez és érzelemhez kötöttek, és viszonylag gyorsan halványulnak. Ezért ezek a beszélgetések akkor a leghatékonyabbak, ha a történés után 1–2 napon belül kerülnek rájuk sor.

Ilyenkor az élmény még képszerű, érzelmileg elérhető, a gyerek könnyebben felidézi a helyzetet, és konkrétabban tud is róla beszélni.

Ha túl sok idő telik el, a felidézés bizonytalanabbá válik, a részletek elmosódnak, és a válaszok könnyen általánossá válnak („jó volt”, „nem tudom”). Ilyenkor már nem a konkrét tapasztalathoz, hanem inkább a hangulathoz kapcsolódik – ami kevésbé alkalmas valódi önreflexióra.

Mikor érdemes egyáltalán ilyen kérdéseket feltenni?

Nem minden helyzetben, nem egész nap, és nem „programszerűen”. Az önreflexió óvodás korban akkor működik jól, ha természetes helyzetekhez kapcsolódik.

Például:

– egy játszótéri konfliktus után,
– egy sikerélmény után (pl. egyedül felmászott, befejezett egy rajzot),
– egy nehezebb óvodai reggel után,
– vagy egy új helyzet kipróbálását követően.

A kulcs az, hogy ne tanításnak, hanem érdeklődésnek hasson. Természetesen itt is igaz, hogy ne erőlködjünk. Ha a gyerek fáradt, nincs kedve, láthatóan mással van elfoglalva stb., akkor ne legyen kényszer a beszélgetés. Bőven elég, ha a mi fejünkben fókuszban van a téma, és élünk minden kínálkozó lehetőséggel.

Mit ad ez a gyereknek hosszú távon?

Amikor egy gyerek rendszeresen találkozik ilyen kérdésekkel, akkor lassan megtanulja:

– észrevenni a saját erőfeszítését,
– különválasztani a sikert a kudarctól, tudatosítani a sikerélményeit,
– megnevezni az érzéseit,
– és gondolkodni a saját működéséről.

Ez az alapja annak, hogy később – iskolás korban – képes legyen reálisan értékelni magát, tanulni a hibáiból, elfogadni a kudarcokat, és belső kontrollt kialakítani. Másképp fogalmazva: nem az önértékelést tanítjuk meg neki, hanem az önmagáról való gondolkodást.

És mi történik 8 éves kor körül?

A tapasztalat az, hogy kb. 8–9 éves korban válik éretté a gyerek arra, hogy akár hosszabb időszakot áttekintve már írásban/rajzban is meg tudja fogalmazni a gondolatait. Ezért javasoljuk ebben a korosztályban már az írásos/rajzos önértékelés bevezetését.

Ebben az életkorban már képes nagyobb időtávban is gondolkodni a saját tapasztalatairól. Nem csak egy-egy friss élményt tud felidézni („mi történt tegnap?”), hanem elkezd hosszabb időszakokat is átlátni és összerendezni.

Fejlődéslélektanilag ennek több oka van:

– Érik az autobiografikus (élettörténeti) emlékezet és a „mikor történt” típusú időbeli szervezés. Kisiskolás korban (kb. 7–10 éves életkor között) látványosan javul a gyerekek képessége, hogy a személyes emlékeket ne csak felidézzék, hanem időben el is tudják helyezni és hosszabb időskálán tudjanak róluk gondolkodni. Ez az a képesség, amire egy féléves „visszatekintés” épül.

– Erősödik a végrehajtó működés és a metakognitív kontroll (munkamemória, gátlás, figyelmi váltás): egyre könnyebb egyszerre több szempontot fejben tartania (mi ment jól / mi volt nehéz / mi segített), és ezekből egy összegző képet kialakítani. Kutatások szerint 8 éves kor körül a metakognitív készségek minőségében és gyakoriságában is meredek fejlődés látszik, ami a tudatosabb önreflexió alapja.

Ha azonban ez a gondolkodásmód már óvodás korban elkezd formálódni, akkor az írásos önértékelés nem idegen, nem kényszerű feladat lesz, hanem egy ismerős belső folyamat új eszközzel (rajzzal v. írással) kiegészítve.

Összefoglalva

A reális önértékelés, a pozitív énkép kialakulását szülőként nagyon is tudjuk támogatni. Akkor a leghatékonyabban, ha együtt gondolkodunk, kérdezünk, visszajelzünk, kapcsolódunk.

Ezáltal egy olyan mentálhigiénés eszközt adunk a gyermekünk kezébe, amelynek segítségével megtanul tudatosan tekinteni önmagára, felismerni és büszkének lenni a saját erősségeire és azonosítani azokat a területeit, ahol van még fejlődnivalója.

Az önértékelés/önreflexiós képesség fejlesztésével és gyakorlásával pedig megalapozzuk azt a belső működést, amire később a tanulás, az önállóság és a felelősségvállalás is épül.

Ha van már kisiskolás gyermeked, fontos tudni, hogy eljött az ideje az írásos önértékelés készítésének. Ehhez hasznos segítséget, letölthető gondolatvezetőt találsz az alábbi bejegyzésekben!

Írásos önértékelés készítés – miért fontos ezt csinálni rendszeresen iskolai félév/tanév végén? – sablonnal

Hogyan valósítsd meg az Önértékelés készítés c. projektet a gyerekkel?

5+1 gyakorlati Tipp szülőknek

Tudtad, hogy a SMART Start Ovi-Suli komplex tanuláselőkészítő program foglalkozásainak záróakkordja mindig az, hogy a gyerekek megfogalmazzák: miért voltak büszkék az adott napon magukra? mi ment jól, miben voltak ügyesek?

Mi is segítünk nekik abban, hogy fejlődjön az önértékelés- önreflexiós képességük, ugyanakkor Tőlünk, és legtöbb esetben a csoporttól is kapnak egyéni pozitív visszajelzést minden alkalommal!

Az iskolakezdő ovisoknak szóló 5 hónapos kompex programról bővebben a gombra kattintva olvashatsz!

2026 januártól újra indulunk!

Csatlakozni – ha elmulasztottad az ingyenes Bemelegítőt, a szabad helyek függvényében február közepéig lehet!

Szemezgess a korábbi bejegyzések között: Neked segítenek, hogyan fejlesztheted és támogathatod Őt hatékonyabban a tanulásban!