Hatékonyság és online – megy egyszerre? 

Mindenkinek van tapasztalata, ha még csak tavaszi is, hogyan zajlott a digitális oktatás az iskolában. Nem jellemzően adtunk széles körben hangot a nemtetszésünknek, de valahol mind tudtuk, hogy nem volt az igazi – tisztelet a kivételnek. Saját gyerekeinken is láttuk, hogy online óra közben mindent csináltak, csak nem figyeltek. Pedagógusok is sokat panaszkodtak, hogy nem tudják fenntartani a figyelmet, még sokszor azt sem érik el, hogy bekapcsolják a kamerát a gyerekek.

Tény, hogy a digitális átállásra nem volt felkészülve a pedagógus társadalom. A gyerekek pedig éltek a szabadsággal, és tették, amit órán is sokszor legszívesebben tennének, ha érdektelen, ami elhangzik. A csöndben ülés-alvás-füzetbe való rajzolgatás helyett folytatták zavartalanul a szokásos online életüket, a tanórán.

Voltak olyan tanárok, ha mégoly kevesen is, akik kihívásnak élték meg a digitális eszközhasználatot és ráéreztek az ízére. Ők valószínűleg a személyes órájukon sem csak a katedrán állva adták volna le a tananyagot, csöndet és maximális figyelmet várva.

A digitális tanulási felületek számtalan módot kínálnak arra, hogy a diákok egymással dolgozzanak, beszéljenek, vitatkozzanak, ilymódon aktívan pedig sokkal jobban élvezzék a tanulást a tanórán. A feladatok kitalálása és a folyamat megszervezése az igazi  kunszt.

Hagyományosan gondolkodva, frontális oktatás keretei között, a tanár szembefordul az osztállyal és elmondja a tananyagot, szemléltet és vázlatot ír a táblára, amit a gyerekek szorgalmasan lemásolnak. Innovatív pedagógusok ugyanazt a mennyiségű tananyagot feladatokon keresztül adják át, úgy, hogy közben minden diák tevékenyen vesz részt a folyamatban. Itt egy példa ennek szemléltetésére:

Hagyományos forma: A tanár áll a tanteremben és elmondja,  milyen olvasási technikákkal lehet egy szöveget gyorsan feldolgozni, és melyiknek mi az előnye-hátránya, mikor kell ezt vagy azt alkalmazni. Majd utána következik a gyakorlás.

Innovatívabb forma: A tanár négy különböző szöveget oszt ki a diákoknak, amelyek külön-külön egy-egy olvasási technikát ír le. A diákok 4 fős csoportokban dolgoznak, minden diák egy szöveget kap önálló feldolgozásra. A csoportban mindenki más szöveget kap – senki nincs az információk 100%-ának birtokában. Az azonos szöveget feldolgozók összeülnek megbeszélni, ki mit tartott lényegesnek a feldolgozott szövegből. Után visszamennek saját csoportjukban, ahol szóban beszámolnak csoporttársaiknak az adott olvasási technikáról. Közös alkotásként pedig írnak egy listát az egyes technikák előnyeiről és hátrányairól.

Online innovatív forma: Ugyanaz, mint az előző, csak online megvalósítva. A digitális felületeken lehet kis csoportokat generálni (breakout-rooms), ahol különböző diákcsoportok tudnak elszigetelten dolgozni a saját témájukon, majd becsatlakozni a többiekhez, megosztani amire jutottak.

Az online oktatás – ha jól csinálják – képes arra, hogy egy időben foglalkoztasson minden résztvevőt, minimalizálva az unatkozom-nemisodafigyelek időt. Amiben pedig jobb, még akár a személyes, innovatív pedagógiai eszközöket alkalmazó tantermi oktatási formánál is, az a személyre szabott visszajelzés lehetősége (egy-egy résztvevőnek személyes üzenetet-dicséretet-visszacsatolást lehet küldeni, foglalkozás közben). Ugyanaz fordítva: van a diáknak privát kérdezési lehetősége a tanártól (nem kell az osztály előtt kérdezni).

Hatékony egy oktatás akkor, ha a diák foglalkoztatása állandóan biztosított, minimális a holtidő, amikor nem kell csinálni semmit. Van személyes felelősség, hiszen az ő munkájának minőségén is múlik a csoport munkája. Növeli a hatékonyságot, ha többféle csatornán jut be egyszerre az információ (látja, hallja, megbeszéli, elmagyarázza a többieknek stb.). Összességében akkor, ha diák nem passzív befogadó, hanem aktív résztvevő a tanulási folyamatban.

Az online térben ez maximálisan megvalósítható. 

A pedagógus a kulcs a rendszerben. Nem kéne tartani az online óráktól – ami a hatékonyságot, információ átadást illeti – ha nem a tanteremben is alkalmazott módszereket használnák. A “beszélő fej” nem járható út. Arra azonban, hogy a szemlélet átalakuljon, sokkal több idő és erőforrás, nem mellesleg a pedagógusok szándéka is szükséges.

Érdekesnek találtad?

Oszd meg a barátaiddal is!