Mit tegyen a szülő a virtuális gyereklét kordában tartására?
Dr. Ságvári Bence MTA szociológus, kutató, dr. Tari Annamária pszichoanalitikus és Villányi Gergő pszichológus. Három név, akik rendszeresen publikálnak és tartanak beszélgetéseket a témában, az ő gondolataikból, kutatásaikból válogattam, saját kommentárokkal.
A bejegyzés végén – mert mindannyian szeretnénk tudni, hogy más hogyan csinálja – egy magyarországi reprezentatív mintán felvett kutatás néhány eredményét találjátok, hogy a magyar szülők hogyan veszik fel a kesztyűt és próbálják kezelni a gyerekek virtuális jelenlétének forró témáját.
Alapvetések, amiben egyetértenek a szakértők
Ne légy passzív, foglalkozz a témával (videójátékok, közösségi média, okos eszközök, új platformok stb.). Nem fog magától megoldódni vagy javulni a helyzet attól, ha nem veszel tudomást róla.
Gondolkozz stratégiában – tervezz hosszabb távon! Azok szerencsésebbek, akik már tájékozódtak, így idejekorán el tudták kezdeni a keretek kialakítását a gyerekeknél. A (nagy)kamaszok szüleinek elég kevés eszközük marad már a beavatkozásra. De sohasem késő elkezdeni.
Változtass a stratégiádon a gyerek életkorának előrehaladtával (ezért a hosszabb táv). Más-más eszközök hatékonyak a különböző korcsoportokban. Az eszközök sorrendjét célszerű betartani.
Légy állandó kapcsolatban a gyerekeddel! A napi átlagos 7 perces beszélgetési idő nem lesz elég arra, hogy tudd, mi történik a fejében/lelkében.
Immár konkrétabban
Tari Annamária drasztikus: évi 2-3 hét digitális detoxikációt tart üdvösnek, hogy valamelyest kordában lehessen tartani az elharapódzó virtuális életet. A család menjen olyan helyre nyaralni-telelni, ahol nincs térerő. Ez a felnőtteknek is kihívás ?. Három tényezőt tesz hozzá, amelyek alapvető hatással vannak a központi idegrendszer egészséges fejlődésére, éspedig: a mozgást, az olvasást (papír alapú, nyomtatott könyv) és a zenével való foglalkozást (hangszeren való játék v. klasszikus zenehallgatás). Ezek a kihívások, amelyek a szülő előtt tornyosulnak, ha el akarja érni valamelyiket a gyerekénél.
Igen, szinte hallom, hogy azt kérdezed, mit csináljak én, aki már lekéstem erről, hiszen (kis)kamasz a fiam/lányom… Hogy üldözzem el sportolni, ha ő nem akar? Hogyan olvastassak vele el egy nyomtatott könyvet?
Talán a klasszikus zenehallgatást a legkönnyebb megoldani, mert a kocsiban – amikor együtt megy a család hosszabb útra – van lehetőség a közös zenehallgatásra (nyilván ezt is ki tudja kerülni, ha akarja). Erre is – mint mindenre – igaz, hogy korán elkezdeni a legjobb. Nálunk a gyerekek például a Bartók feldolgozásokat szerették (Bartók for Children sz. 42, egyszerű dallamok zongorán).
A sportoláshoz pedig ragaszkodj…, csak így egyszerűen. Kisebbek könnyen elcsábíthatók, ha ők választhatják ki a sportágat. Jár rendszeresen fél évig, ezalatt kiderül, hogy bevált-e, ha nem, akkor jöhet a következő sportág.
Kamaszoknál a kényszer nem vezet sehová, a partneritás, egy közös cél meghatározása lehet a megoldás. Bevethető az anya-lánya vagy apa-fia közös sportprogram, esetleg többen összeállni barátokkal egy kihívásra (adjunk le 2 hónap alatt 5 kg-t, vagy növeljük a bicepszünket 2 cm-vel). A lényeg, hogy több irányból próbálkozzunk… és ne adjuk fel, ha elsőre ellenállásba is ütközünk.
Az olvasás a legnehezebb falat: abba nekem – bevallom – beletört a bicskám. Vekerdy prof. minden szavát betartottam (mert elhittem, hogy minden gyerekből, akinek sokáig és sokat olvasnak mesét-verset-regényt, jó olvasó válik), de az én gyerekeim összességében nem lettek jó olvasók. Próbálkoztam sokféle úton… aztán váltottam: a történetmesélés szépségét, egy-egy karakter fejlődését vagy egy jellegzetes kort válogatott filmekkel próbáltam – és próbálom illusztrálni a mai napig. Ez bevált.
Villányi Gergő online témában szakértő pszichológus szerint is a film egy működő út: a mondanivalót – ha direktben nem megy – egy-egy ütős filmmel szemléltetni célravezető.
Hogyan küzdenek mások a virtuális gyereklét szabályozásával?
Milyen szülői stratégiák körvonalazhatók?
A Nemzeti Hírközlési és Médiahatóság megbízásából 2019. májusában 7-16 éves korú gyerekek és szüleik megkérdezésével végzett reprezentatív kutatás adataiból dr. Sárvári Bence (egyébként 4 gyermekes apuka) négy különböző szülői harcmodort/stratégiát azonosított:
Korlátozás és tiltás: Időben korlátozni a virtuális tér használatát. Tiltani a kapcsolatfelvételt ismeretlenekkel, a személyes adatok megadását és különböző erőszakos illetve szexuális tartalmakat. Személyes felügyelet gyakorolni mindezek betartására.
Ellenőrzés: Korlátozni az internetezés helyszínét (pl. csak a nappaliban), ahol szemmel lehet tartani a gyerek tevékenységét. A letöltött, megnézett, telepített tartalmak utólagos ellenőrzése. A gyermek személyes terébe való belépés (akár az ő megkérdezése nélkül) közösségi profiljának, postafiókjának ellenőrzésével.
Aktív mediáció: Közösen nézett tv-műsorok vagy internetes tartalmak. Beszélgetés a gyerekkel a hálón tapasztalt élményeiről, mit látott és mi volt benne számára érdekes. Felvilágosítás az online tér veszélyeiről, kockázatokról. Előzetes egyeztetés arról, hogy mit fog nézni, letölteni.
Technikai korlátozások: Tartalomszűrő szoftverek telepítése, keresőszoftverek korlátozása. Időkorlát betartatása szoftver segítségével*. Tv csatornán gyerekzár szolgáltatások használata.
* Ezek addig jók, amíg a gyerek kisebb. Nem a szülőnek kell vitatkoznia, hanem egy „független hatalom” jelzi a játék végét. Sajnos ez csak addig működik, amíg „bármikor-abbahagyhatom” játékokat játszanak (futamoknál sutba dobhatjuk).
Milyen szülői csoportok azonosíthatók és milyen eszköz-mix használat jellemző rájuk?
Dr. Ságvári Bence (maga is 4 gyermekes apuka) öt homogén szülői csoportot különböztet meg az alkalmazott eszközök tekintetében (a csoportok elnevezései Tőlem származnak).
A Struccpolitikusok aránya a legmagasabb a teljes mintára vetítve, ők a laissez-faire elvét alkalmazzák. Nem szabályoznak, nem korlátoznak, nem ellenőriznek. Nagy ritkán beszélgetnek, ebben kimerül a gyermekük virtuális térben való életének befolyásolása.
A Regulátorok erőteljesen szabályoznak és ellenőriznek. Többnyire azt mondják meg, hogy „mit és hogyan nem”, tiltanak, és szintén ritkán magyaráznak, beszélgetnek.
Az aktív mediáció hívei, a Kommunikátorok partnernek tekintik a gyereket a folyamat szabályozásában. Élnek az ellenőrzés eszközével, szabályokat is néha alkalmaznak, de a legfontosabb eszközük az aktív részvétel a gyermek online életében. Ők a kíváncsiak, akik rendszeresen bátorítják a gyermeküket a virtuális élményeik megosztására. Nem alkalmaznak technikai kontrollt.
A Techguruk a modern technológia hívei. Legfontosabb eszközeik a szoftverek (így személyes ellenőrzésre semmi szükségük). Az alkalmazások mellett néha hoznak szabályokat és elvétve beszélgetnek is, a technológia kiegészítésére.
A Szamurájok mesterei minden eszköznek, teljes zenekart működtetnek egy-egy hangszer helyett. Kiemelkedő náluk a szoftveres támogatás is (ezt legalább olyan gyakran és intenzíven használják, mint a Techguruk). Emellett aktív beszélgetők, és erős szabályozók/ellenőrzők is.
Meglepő lehet a Struccpolitikusok ilyen magas aránya, de figyelembe véve a tényt, hogy a szám a teljes mintára vonatkozik, így reálisnak tűnik. Ha kisebb korcsoportot (pl. 7-8 éveseket) vizsgálnánk, biztosan többen lennének az aktívak. Próbáltam megkeresni az eredeti felmérést, sajnos nem találtam az NHMH honlapján, a nyilvános kutatások között.
A cikk folytatása várható
Források:
Dr. Ságvári Bence: A laissez-faire-től a totális kontrollig – Szülői stratégiák
https://www.youtube.com/watch?v=6ObaKodka0M&t=552s
Dr. Ságvári Bence: A puding próbája az evés – A digitális szülő(ség) elmélete és gyakorlata (2020. szeptemberi előadás) https://www.youtube.com/watch?v=spMHFlwoviQ
Dr. Tari Annamária: A Z-generáció (könyv)
A cybertér hatása a személyiség fejlődésére – kerekasztal beszélgetés Dr. Tari Annamária, Villányi Gergő, Kis Tibor (2020). https://www.youtube.com/watch?v=2HHGDE_g-_A
Villányi Gergő írásai: https://www.digitaliscsalad.hu/
