5+1 Tipp szülőknek

Mit tegyél, ha kudarckerülő a tanulásban a gyereked? 

kudarckerülő a tanulásban

A Sikerorientált vagy kudarckerülő a gyerek a tanulásban c. blogbejegyzésemben részletesen leírtam, hogy melyek a kudarckerülő gyerek jellemzői, és ez hogyan hat ki az iskolai eredményeire.

A jó hír az volt, hogy nem kell magunkba zuhannunk, ha a gyerek kudarckerülő a tanulásban, hiszen ez nem genetikailag kódolt (azaz megváltoztathatatlan) személyiségjellemző. Arról is írtam, hogy a kudarc elkerülés nem biztos, hogy minden területen jellemző – lehet, hogy a tanulásban például ilyen, de társas kapcsolataiban épp az ellenkezője. 

Mivel a cikk és általában a blog témája a tanulás, ezért azzal foglalkozunk, hogyan tereljük a sikerkeresés útjára azokat a gyerekeket, akik erőt fejtenek ki a tanulás területén a kudarc elkerülésére, ahelyett, hogy a sikert keresnék, látnák és tudatosítanák.

Szülőként sokat tehetünk azért – főleg ha kisebb, még nem erőteljesen kamaszodó gyermekünk van – , hogy elindítsuk Őt a változás útján.  Nézzük meg, hogy mit konkrétabban, a mindennapokban:

5+1 Tipp

első tipp cselekvésesen tanulóknak

Biztasd a komfortzónája szélesítésére, új dolgok, módszerek kipróbálására

A tanulásban is – mint ahogy mindenben – hajlamosak vagyunk ahhoz ragaszkodni, amit megszoktunk, amit már ismerünk és kényelmesen érezzük magunkat benne, függetlenül attól, hogy milyen eredményeket vagyunk képesek produkálni általa. A kudarckerülő gyerek nem szívesen téved új utakra, attól való félelmében, hogy nem sikerül neki és megszégyenül mások előtt. Nála pont nem érvényes a „járt utat járatlanért el ne hagyd” mondásunk, ellenkezőleg, nekünk kell őt kapacitálni arra, hogy próbálkozzon.

Ha eddig az iskolai/tanár által diktált vázlatból tanult, vedd rá, hogy próbáljon készíteni magától egyet. Ha a verset eddig magolta, most rajzolja le.

Ha nem csak a tanulás területén kudarckerülő, akkor érdemes a tanulástól független területeken kezdeni az új dolgok kipróbálását. Figyeljünk a „nekem ez úgysem fog menni”, „én ebben nem vagyok jó” kifogásokra, ezekkel a területekkel lehet kezdeni, tudatosan olyan helyzeteket teremtve, hogy bele kelljen állnia, és ki kelljen valami újat próbálnia.

Kis színes: Az egyik gyermekem tanulásban nem, de emberi kapcsolataiban klasszikus kudarckerülő. Kisebb korában a Balatonon nagyon tetszett neki a szomszéd felfújható nagy zöld krokodilja, de nem mert odamenni, sem megnézni sem elkérni, hogy kipróbálja. Erőteljesen tiltakozott („úgysem fogják megengedni”), amikor ajánlottam, hogy menjünk, próbáljuk meg, nem veszíthetünk semmit. Nagy nehezen sikerült rávenni, és nagy meglepetés érte: a szomszéd néni annyira aranyos volt, hogy neki is adta a haragoszöld-gumi-úszóállatot. Azóta mindig ez a referenciapont: játszótéren tudatosan teremtettem olyan helyzeteket, amikor oda kell valakihez menni, útbaigazítást vagy segítséget kérni, stb. Fontos tapasztalat, hogy az idő, ami alatt átkódolódik benne az „ebben nem vagyok jó”, hosszú, de megéri vele foglalkozni.

második tipp cselekvésesen tanuló gyereknek

Tudatosítani, hogy a hibázás a tanulási folyamat része

Szólásaink sommásan foglalják össze: hibázni emberi dolog. Hozzátartozik az élethez, mint a levegő. Az is tény, hogy a gyerekek – ha ezt mondogatjuk nekik – nem sokat értenek, hasznosítanak belőle, és biztosan nem könnyebbülnek meg tőle. Én – amikor a hibázásról, kudarcról beszélek a gyerekeknek, mindig megmutatom nekik a Kudarcok Múzeumát (Museum of Failure), amelyet pont azért hozott létre egy ausztrál pszichológus, hogy megmutassa: mindenkinek (dollármilliárdos nagyvállalatoknak is) vannak kudarcaik. Jókat lehet nevetni egyébként a kukába került projekteken.

A másik tájékozódási pont a kudarcok elfogadásában a minta: mit lát a gyerek, hogyan állnak hozzá a szülők a saját hibáikhoz, illetve a gyerek hibáihoz. Elfogadjuk őket, és tanulva belőlük megyünk tovább… ez lenne a jó hozzáállás.

harmadik tipp cselekvéses tanulónak

A félelem kezelése, hogy „butának nézik”

A kudarckerülő gyerek az iskolában nehezen nyilvánul meg, még azokban a témákban is, amiket behatóan ismer, attól való félelmében, hogy mit fognak róla gondolni a többiek. Beszélgessünk vele úgy, mintha mi is ezzel a problémával küzdenénk. Meséljük el, hogy ilyenkor az szokott segíteni, ha visszaidézünk egy olyan helyzetet, amikor például más sült bele/fel a mondandójába. Mit gondoltunk akkor mi erről a személyről? Meghatározta-e ez tartósan a róla kialakított képet? Ilyen és ehhez hasonló szituációk kibeszélésével lassan, de rávezethetjük arra, hogy nem történik ilyen: senki nem fog örökre rosszat gondolni róla, sőt a következő 2 percben rajta kívül már senki nem fog emlékezni rá. A szégyen nagyon romboló érzés, ezt mindenképp oldani kell.

negyedik tipp a cselekvésesen tanulóknak

Sikerélmény generálás

Sikerrel indítani a napot – meghatározó a hangulatunkra. Lehet ez egy közös projekt, amiben mindketten – szülő és gyerek is – részt vesz. Találjátok ki azt a reggeli 2-3 perces feladatot magatoknak egyénileg, ami erőfeszítés (tehát nem esik jól megcsinálni), hasznos (mint a reggeli torna, vagy beágyazás) és büszkék lehettek magatokra, ha abszolváljátok.

A sikerélmény dopamint szabadít fel az agyban, ami jó érzést kelt, áthangol, pozitívvá tesz és elindíthat abba az irányba, hogy a következő akadály is sikerrel legyen vehető. A sikerélmény sikerélményt hoz létre „hólabda effektusról” a Motiváció a tanuláshoz 3. rész blogbejegyzésemben írtam bővebben.

ötödik tipp cselekvésesen tanuló számára

Sikerélmény tudatosítás, megünneplés

A sikerélmények fontosak az önbecsüléshez. A kudarckerülő a sikerélményeit inkább a szerencsés véletlennek tulajdonítja, semmint a saját képességeinek vagy befektetett energiája megtérülésének. Ezt is hosszú folyamat megváltoztatni. Úgy tehetünk érte, ha minden apró sikert nem csak önmagában ünneplünk, hanem a folyamatot is méltatjuk, ahogyan az megszületett.

Kis színes: A tavalyi SMART Start tanulás táborban egy kislány klasszikus példája volt a “sikerem csak véletlen” szemléletnek. Ennek szerencsére hangot is adott, így tudtunk ezzel bővebben foglalkozni. Fontos, hogy a dicséretem megalapozott volt, így alá tudtam támasztani, miért nem véletlen az ő teljesítménye, és mi kellett hozzá: az ő figyelme, aktív részvétele, gyors gondolkodása, a kérdéskör ismerete stb. Persze egy fecske – egy beszélgetés – még nem csinál nyarat, de három-négy…

Érdemes egy siker-ünneplő apró rutint, rituálét is kialakítani: pl. három kérdés, amit mindig felteszel, ha valamit sikeresen megcsinált a gyermeked. Így kérdezz:

  • mi a sikered? (pl. matek ötös dolgozat)
  • mit tettél – ami elvezetett a sikerig? (szombati plusz gyakorlás)
  • hogyan érzem magad tőle? (büszke, boldog).

Legyen egy fizikai mozdulata, mozgása, ami a sikerélményét megkoronázza (pl. saját maga vállon veregetése), találja ki ő, vagy találjátok ki együtt, és biztasd arra, hogy alkalmazza, míg szokássá nem válik!

plusz 1 tipp

A türelem, a kivárás gyakorlása

Neked – mint szülőnek – és neki is látnia kell, hogy a változás nem fog egyik napról a másikra bekövetkezni. Mint mindenhez, az önmagunkon való munkához is idő és energia kell. Ha ezeket a praktikákat a hétköznapok részévé teszed, és tudatosan figyelsz arra, hogy aktívan megteremtsd a megfelelő helyzeteket, ahol a gyerek mindezt gyakorolni is tudja, megjön majd az eredmény is: elkezdi elhinni, hogy a siker kulcsa az ő kezében van, a szemléletén, a dolgokhoz való hozzáállásán múlik a teljesítménye.