A saját tanulásának Ő legyen az irányítója, ne pedig Te!

Az önállóság a tanulásban hatással van a motivációra is. Szülőként sokan elkövetik azt a hibát, hogy átveszik a felelősséget a gyerektől, számon tartják a dolgozatokat, pakolják a táskát, megszervezik a tanulását, megmondják a sorrendet és még sorolhatnám, teljes kontrollt gyakorolnak.

Mi azon a véleményen vagyunk, hogy a gyerek saját dolga a tanulás. Persze ott vagyunk mögötte és segítünk, ha tényleg szüksége van segítségre. De mindig szem előtt tartjuk azt, hogy a tanulás az Ő feladata és felelőssége.

Ebben benne foglaltatik az is, hogy néha hagyjuk elbukni, hibát elkövetni, és tanulni belőle.

Kerüld a külső motivációs eszközöket – ezek inkább akadályozzák, hogy a gyerek belsőből vezérelten akarjon tanulni!

Sok családtól halljuk, hogy komoly pénzügyi elszámoló rendszereket működtetnek, az iskolai teljesítményt összekötik anyagi/materiális motivációs eszközökkel. Ezekkel a külső motivációs eszközökkel (mint amilyen a pénz vagy tárgyjutalom is) az egyik legnagyobb baj az, hogy ha megszűnnek, akkor a motiváció is köddé válik. A másik probléma, hogy a gyerek növekedésével emelni kell a tétet, hogy a motivált állapot továbbra is fennmaradjon – és előbb-utóbb elkérkezünk a plafonhoz, hiszne mégsem ígérhető egy Ferrari a kitűnő bizonyítványért, ugye?

Mivel motiválj helyette? Mi úgy gondoljuk, hogy a sikerélmény a legnagyobb motivátor. Amikor kitűzünk egy célt, azért dolgozunk és azt elérjük. Tanítsd meg a gyermeked jó célokat kitűzni, azokért tenni, és megélni a sikert a cél elérésekor!

Gondold át a gyerek tanulási környezetét!

A zavartalan tanuláshoz jó, ha van egy, csak erre a célra kialakított hely – tanulósarok vagy saját szoba. A legfontosabb bútordarabok a jól megválasztott szék és asztal. A szék jelentősége nagy, mert a helytelen ülésmód a tartáshibák kialakulása mellett a koncentrációs képesség és a figyelem lanyhulását, gyorsabb elfáradást is okozhat. Figyelem problémákkal küzdő gyereket ne ültessünk az ablak elé, a kinti történések miatt könnyebben elterelődhet. Az asztalával szembe szereljünk a falra parafatáblát, ahová az észben tartandó dolgokat kitűzheti, mindig szem elé. Vizuális és cselekvéses tanulási típusú gyereknél jó, ha van SMART Start Tanulástervező tábla, amelynek segítségével tervezhetők és vizuálisan megjeleníthetők a napi/heti teendők, határidők, témazárók stb. A tanulósarokban vagy szobában jól látható helyen egy számlapos, hagyományos óra (nem telefon) követhetővé teszi a gyermek számára az időt, amit egy-egy feladattal tölt. A kütyüket pedig száműzzük a tanulósarokból/szobából a tanulás idejére.

Így állj hozzá, ha valami kudarc vagy sikertelenség éri a tanulásban!

Hagyd, hogy szomorú legyen, és azt megfogalmazza, ne próbáld kicsinyíteni, bagatellizálni a rossz élményét. Az értő figyelemmel való hallgatás (javaslat, vigasztalás, másképp kellett volna prédikáció nélkül stb.), a biztatás (aha, igen…, folytasd, és még… kezdetű mondatok) és a visszatükrözés („értem, hogy ez elszomorított”, „láthatóan rosszul érintett…” stb.) azok az eszközök, amelyekkel nem kommunikációs sorompókat építesz, hanem az elfogadást erősíted. Érdemes visszatérni a témára később, ha már feloldódott benne a rossz érzés, „mit tanultunk belőle” céllal. Hagyd, hogy ő fogalmazza meg a tanulságot és hogy mit fog legközelebb másképpen csinálni.

Olvassátok közösen, felváltva az esti mesét!

A felváltva olvasáskor a gyerek  gyakorolja a fennhangon való olvasást, amire az iskolában,  – bármennyire is ügyes a pedagógus – nincs elég idő. Gyakorlatlan olvasóként felkerülni felsőbe, ahol sokkal nagyobb szövegmennyiséget kell gyorsan átlátni, az maga a pokol. A gyereknek azért, mert megugorhatatlan akadálynak látja, a szülőnek azért, mert neki kell felolvasnia a tananyagot, hogy a gyerek valamennyire fel tudjon készülni. Ezt fogod kivédeni ezzel a tippel, ha rendszeresíted az olvasást!

Légy kitartó, és ne add fel! A szabályokat, amiket – megbeszélést követően – bevezettetek, következetesen tartsátok be, akkor számíthatsz az elvárt eredményre.