Egy képről történetet kitalálni és azt elmesélni a leghatékonyabb eszközök egyike, ha a gyerekünk fantáziáját, kreativitását és verbális kifejezőkészségét akarjuk otthon fejleszteni. Az iskolai olvasókönyvek is tartalmaznak ilyen típusú feladatokat, csak sajnos az osztályban ezekre ritkán kerül sor.
Itt a Húsvét, együtt van a család, a gyerekek szüneten. Lehet alkalmat találni a közös mókára.
A Kockásfülű Nyúl egyik kedvenc régi mesehős, aki mindig segít, ha valaki bajba kerül. Most a húsvéti nyuszi van bajban, neki kell segíteni.
Kreatív feladat
Készítettem 3 képet. Minden kép egy-egy feladat. Ki kell találni, mi történhetett a képen látható pillanatot megelőzően és hogyan végződhet a történet. A képek között nincs összefüggés, ám az is lehet egy külön kreatív kihívás, hogy a három képet egy történetbe fűzzék össze a gyerekek.
Variációk sokasága áll rendelkezésre, csak a mi fantáziánk szab határt, hogyan játszunk.
Tippek a játékra:
Kezdőknek – akik még soha nem játszottak hasonlót: adjunk elindulási pontot a gyerekeknek. Kérdezzünk rá, hogy milyennek látják pl. a húsvéti nyuszi arcát (érzelmek felismerése, non-verbális jelzések azonosítása). Kérdezzünk rá, hogy vajon miért érezheti így magát a nyuszi, mi történhetett? stb.
Haladóbbak játszhatják úgy is, hogy valaki elkezdi a mesélést és a másik, ha ötlete van, átveheti a szót, akár más irányba is terelve a történetet (Beugró – STOP játék). Mindenki hozzátehet egy-egy saját mozzanatot, így közös végeredmény alakul, ugyanakkor izgalmas és fordulatos is tud lenni a játék.
A kitalált történeteket akár “szinpadra” is lehet állítani – ha van tizenéves, aki kreatív kihívásnak érzi az előadás megrendezését instruálva a kisebb szereplőket.
Lehet úgy is játszani, hogy a gyerekek önállóan, egymás között kitalálnak az egyik képről egy történetet, és azt hangok nélkül (csak gesztusokkal, mozgással) előadják a szülőknek, akiknek azt kell megmondani, hogy melyik képről szólt az előadás.
Iskolai tapasztalatom, hogy a gyerekek nagyon kedvelik és lelkesen vetik bele magukat az alkotás folyamatába, ha egy történetet el kell játszani, vagy más befejezést kell kitalálni pl. egy mesének.
A társas, csoportos munka pedig együttműködésre nevel: közös célért dolgoznak, mindenkinek egyéni felelőssége van benne (pl. hogy jól mondja a szöveget, amiben megállapodtak). Munka közben pedig meg kell hallgatniuk egymást, érvekkel és ellenérvekkel kell egymást meggyőzniük és konszenzusra jutniuk. Mi ez, ha nem az életre való nevelés?
Jó szórakozást kívánok!
